Hello!
Ez Andi és Gergő blogja, ahol finnországi élményeinket osztjuk meg veletek, akik érdeklődtök és kiváncsiak vagytok h mi van velünk.:)
Rövid összefoglaló az érkezésről:
Január 11-én reggel 7:40-kor hagytuk el édes hazánk légterét és 25 perc repülés után meg is érkeztünk Bécsbe, ahol az első kellemes élményünk az volt h volt wifi, de senki nem volt fenn msn-en akivel meg tudtuk volna osztani első repülési élményünket, meg hogy túléltük és jól vagyunk. Ezt még sokáig élvezhettük, mert a gépünk 1 órával később indult. Ez kicsit át is húzta az útitervünket mert kiszámoltunk mindent jó előre, hogy melyik busszal megyünk a reptérről az állomásra, onnan melyik vonattal tovább Seinäjokiba és persze h mikor menjünk el pisilni h a repülőgépen ne kelljen:)
Felszállás előtt egy csomó ideig csak álltunk és vártunk, kezdtem kissé frusztráltá válni, mi van ha nincs toilet a FOKKER 70-es gépeken......csaknem ilyen hülyék a tervezők.....de ezen még izgulhattam vagy 40 percet mire felszálltunk és elértük az optimális magasságot:)
Megnyugodtam!!!.........Mégsem olyan hülyék........csak jól eldugták:)
Az utazás kellemes volt, csak néha a fejünk zúgott, amikor bevettük a kanyarokat, de volt finom ebéd......ez kárpótolt mindenért.
3 után pár perccel szerencsésen földet értünk Helszinkiben, ahol már minden simán ment, mert persze a vonatra volt egy B tervünk is:) Elértük az első buszt, majd kényelmesen megvettük a diákjegyet a Finnországban Pendolino-nak nevezett vonatra, ami a Sopronban is közlekedő osztrák emeletes vonatokra emlékeztet, amelyek oldalán egy vidra látható, de nagyon sokféle van. A poggyászunk nem a legkönnyebb volt....Andi 22,5.......én 24 kilos cókmókkal vágtam neki a külföldi szemeszternek......a vonaton pedig megmutathattam h milyen markos legény vagyok, mert persze hogy az emeletre szólt a jegyünk és a liftet kifelejtették ezekből a vonatokból:).....ezután szerény kis hazánkban ritkán tapasztalható - legalábbis a déli régióban.....- dolgora lettünk figyelmesek, kicsit gyorsabban haladtunk mint a megszokott....160km/h volt az átlagsebességünk és a kalauz se büntetett meg minket, pedig naon izgultunk h a lepecsételt fecninket nem fogja elfogadni.....de elfogadta.
20:34-kor beértünk Seinäjokiba, ahol Tiina várt ránk, aki a helyi tutorok feje, akik az idegen diákokkal foglalkoznak. Elsőre kicsit furcsálottam h ő akar nekünk segíteni, mert úgy tűnt hogy csak egyedül jött és a slusszkulcsot se pörgette az ujjain. De nem így volt, jött a szőke herceg fehér Honda Civic-kel és elvitte a cuccainkat a szállásra, meg Andit is....reméltem h nem örökre. Egyébként Janne-nak hívják.
Közben az óráinkat előretekertük egy órával.....
Az Apartmanok első látásra csalódást okoztak.....ennyi pénzért csak egy ilyen szállás, kb olyan mint a koli.....de mi luxuslakosztályra számítottunk. Ráadásul az égő kiégett a szobámban, Andinál meg olyan gyenge volt h nem lehetett látni semmit, de legalább volt(van) egy kislámpám. A kilátás mesés, a város folyója épp az ablakom alatt folyik, a minap épp azt néztem h az alsó apartman a fólyó ártere.....remélem május végéig nem árad:)
A lakótársak elég érdekesek......Andi egy lengyel-olasz csajjal és egy japán csajjal lakik együtt, nehéz velük felvenni a kapcsolatot. Az előbbit Juliának hívják és 3 éve tanul itt Finnországban, s nem túl kedves teremtmény, de cuki a halálfejes szoknyája, amit a héten nem sokszor mellőz:)
Yoko aranyos, csak ritkán látjuk, nála nagyobb az esély a barátkozásra.
Az én lakótársaim Su (kínai) és Henry (Finn)....nem biztos h így írják a nevüket, mind2en jó fejnek tűnnek, csak Su kicsit idegesítő amikor hajnali 3kor is még a Skype-on kiabál...de vmikor az otthoniakkal is beszélnie kell:).....amúgy egész nap a szgépe előtt ül és csak péntekenkét látogatja meg az uszodát. Ja és jobban főz egyelőre mint mi, mindig összefut a nyál a számban amikor a konyhában ténykedik, lehet h átállunk a kínai konyhára:).
Henry rendes gyerek, bár őt is ritkán látni, ő a szomszédos nagyvárosból Tampere-ből jött, ami 2 első divíziós hokicsapatnak is otthont ad. Majd lehet h meglátogatjuk és kimegyünk egy meccsre.
Az első Seinäjoki esténk nem volt unalmas, egyből egy kisebb házibuliban találtuk magunkat, ahol "fogadatatásunkra" meg persze a saját szórakoztatásukra az összes külföldi diák összejött. Szóval este tízkor már megismertünk mindenkit, bár kevés ember nevét sikerült elsőre megjegyezni, de azóta már begyakoroltuk.....a szlovák csapat volt a házigazda, ők 4-en képviseltetik magukat, azóta nagyon megkedveltük őket, aztán itt ismertük meg Juliát, Andi lakótársát, a belga fizióterapeuta srácokat, a lengyel szociálismunkás Dina-t és a többi business school-os iskolatársunkat. Kicsit gyakoroltuk az angol tudásunkat...nem kellett sok idő h rájöjjünk, hogy még nem az igazi..de most már egész jól megy. Hát ez volt az érkezésünk napja......jó hosszúra sikerült, úgyh gyorsan el is köszöntünk és kipróbáltuk új kis vackunkat:)
