Igen kedves közönségünk, jól látjátok:végre elhatároztuk magunkat és nekiállunk bepótolni mindent...Szerencsére én azért dokumentáltam mindent, meg ugye nem is lehet csak olyan könnyen elfelejteni ezeket az élményeket. És tényleg ha jobban belegondolunk az hogy néha el-elmarad a naplóírás ez tulajdonképpen jót is jelent, hiszen mindig el vagyunk foglalva, van egy csomó program, találkozó, apartman bulik, na meg persze az iskola is (majd' elfelejtettem:) De anyukák, apukák, nagyszülők, testvérkék, barátok, kiscicák..nyugodjatok meg jól vagyunk és élvezzük az életet:)))
Akkor kezdeném is, de csak a fontosabb dátumokat..:
2008. március 7. (péntek)
Erre az estére "sajnos" sikerült egy kicsit túl sok programot szevezni. Olyan 6 óra felé kezdtük a palacsintapartyval. Résztvevők: Nils és barátnője(aki csak erre a pár napra jött látogatóba):Caroline és Jerun (belga srácok) Jana (cseh csaj) meg mi ketten.
Ja azt nem is tudom, hogy említettem-e már, hogy végre sikerült "megszabadulnom" a drága olasz lakótársamtól:) Az én legnagyobb örömömre, miután hazajöttünk Lappföldről ő már ment is haza:) És ami a legjobb az egészben, hogy most a cseh csajjal Jana-val lakom együtt. Nagyon jól kijövünk, sokat nevetünk együtt, és ő tényleg a barátom. Ő például az egyik olyan ember itt a cserediákok között, akiről tudom, hogy otthon is a barátom lenne. És amióta együtt lakunk Yokóval (a japán csajszival) is más lett a viszonyunk. Illetve az egész légkör teljesen más az apartmanban. Már nem zárt ajtókat látok mikor hazajövök, és nemcsak szökőévben beszélünk egymással..
De visszatérve a palacsintázáshoz: Ezen az estén Janával mi voltunk a főszakácsok:)Mi tök jól elszórakoztunk, bár közben rájöttünk kicsit előbb kellett volna nekiállni az 50palacsintának,mert ugye azért ez időigényes...de mindegy, sztem jól sikerült a party, a többiek is elégedetten, tele hassal távoztak.
Aztán utána irány haza fürdés, hajmosás majd Joniék(a német csaj) már vártak minket a girl-party-n. Beléptünk és valóban egyből érezni, vagyis hallani lehetett, hogy ez igazi csaj party:) Mindenki beszélt egyfolytában és jó nagy hangzavar volt. Szerintem fiúkáink ezt nehezen viselték volna:) Mindenesetre mi jól szórakoztunk nélkülük is.
Aztán én naívan azt hittem, hogy még át tudunk menni a francia apartman buliba is az Onella(a bulizóhely neve, ahova a silver kártyáddal éjfél előtt kell megérkezned, így nem kell belépőt fizetned)előtt. Később rájöttem ez lehetelen, túl sok program egy estére. Így az ellenkező nemű cserediák társainkkal csak az Onellában találkoztunk, ahol aztán nagy táncpartyt csaptunk együtt:)
2008. március 8.(szombat)
Nils barátnője még mindig itt van. És a mai közös "nemzetközi" filmnézés is ennek köszönhető. Jerun átjött hozzánk mozizni, hagyta a fiatalokat romantikázni. Na de a mi kis mozizásunkról csak annyit, hogy Janának és Jerunnak sikerült a film végére elaludnia. Tisztára mintha magamat látnám, és tényleg idegesítő.
És ez volt az a hétvége, mikor Yokó barátai két srác és egy japán csajszi itt voltak. Ezen a hétvégén a lakást betöltötte a zene, ugyanis ők egész nap énekeltek. Én nagyon élveztem, Jana néha kevésbé, mert a baj az volt, hogy nemcsak napközben ,hanem este és még éjjel is énekeltek:)Ugye ez engem már nem zavart egyrészt mert jó alvó vagyok, másrészt,mert az én szobám nem szomszédos Yokóéval. Hát Janának nem volt szerencséje. Ő a papírvékony fal mögött hallgatta egész hétvégén a japán nótákat. Ja és készítettem egy "dugi-felvételt" a telefonommal:)
2008. március 14.(péntek)
A harmadik vizsgamegpróbáltatás(hú micsoda szó:) napja. A tárgy :Stategic Management. Sajnos én ezekben a napokban nem voltam túl jól, mert elkaptam valami fránya vírust, így a vizsgámat is betegen, begyógyszerezve írtam meg. És teljesen abban a tudatban voltam, hogy tuti megbuktam. Na de azóta már tudjuk az eredményt mind a kettőnknek négyes lett:) Még a vizsga előtti hetekben a tanárunk(aki egyébként egy német professzor:Thomas Lauer) kérdezte a csoporttól, hogy milyen típusú vizsgát szeretnénk írni: A) elméleti, semmit nem lehet használni B) mindent használhatunk, de (igazándiból lényegtelen),mert nem elméleti, hanem gyakorlati, azaz kapunk egy esettanulmányt és azt kell megoldanunk a különböző stratégiai módszereket alkalmazva. Na az én kis szorgalmas, magolós, "imádok elméletet tanulni" osztályom természetesen az utóbbit válsztotta, így a vizsga előtti napokban már mindenki be volt sz..va, hogy most ezt hogyan is fogjuk megoldani. De aztán sikerült:)
Ezen az estén lazításképpen mentünk Dina-házibuliba(ő a lengyel csajszi). És hogy a buli indoka is meglegyen: Dina barátja,Mirek, ezen a hétvégén látogatott Seinäjokiba és ugye muszáj megismernie minden cserediákot:) Mi, Dina tanácsára próbáltunk vele jó kapcsolatot kiépíteni, mert ő Dublinban lakik és nekünk ekkorra már megvolt a repjegyünk a dulini és londoni "körutunkra".
De előtte megkostóltuk a cseh pince egyik remekét: slilovicát:) Jananak csomagja érkezett a héten és hát ez is benne volt. Nekem ezen az estén nem sok hangom volt(többiek jól szórakoztak rajta, meg a hangmagasságomon is) és Jana tanácsára kóstoltam meg ezt a nedűt, mert: "Andi ez segíteni fog hidd el!", ami kb. a magyar pálinkához hasonlítható.
Ma este mi kihagytuk a szokásos Onella bulit:(Gergő aranyos volt és itthon maradt velem, és ápolt engem.
2008. március 15. (szombat)
Tudom-tudom nemzeti ünnep. Ha kokárdát nem is tűztünk(kellékek hiányában), de azért mi is megemlékeztünk a márciusi ifjakról.
Az apartman hangulata most már tényleg kezd barátias, családias légkörré válni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy ezen az estén Yokó készített nekünk valami japán remeket. A nevét sajnos nem tudom, nem is tudom, hogy mondta-e, de mindenesetre leírom mi volt benne: rizs(jééééééé) ez volt az alapja mindennek és ebben voltak valami rózsaszín rákdarabocskák, meg különféle növények. Az előétel pedig planktonleves volt. Hát kinézetre igen érdekes, de ha becsuktad a szemed igen ízletes és különleges élvetzetet nyújtott.
A vacsora közben megtanultunk ezt-azt a japán konyháról. Például ők nem esznek mindent külön tányérból, vagyis nem pakol mindenki magának külön, hanem csak a középen levő tányérból csipeget. Aztán, ami szerintem akár hasznos is lehet nekünk, hogy nem esznek sokat. Tényleg csak csipegetnek és csak annyit, amennyi jól esik. Nem tömik magukat, beszélgetnek közben és nem szednek fel minden étkezés végén 2kg-ot...
2008. március 16. (vasárnap)
Ma volt a nagy revans:) Ugyanis ma délelőtt mi voltunk a főszakácsok Janával. Kitaláltuk, hogy közösen készítjük azt a híres-nevezetes GULYÁST. Szerencsére az első 10perc után sikerült rájönnünk, hogy mi nem teljesen egyforma gulyást ismerünk. Oké,én nem vagyok vmi mesterséf, de azért azt mindenki tudja, hogy az eredeti Gulyásleves az a mi kis országunkból származik. Így úgy döntöttünk két külön lábasban külön készítjük a remekművet. Sajnos szerintem Yokó tetszését egyik sem nyerte el igazán. Vagyis minkettőről azt állította, hogy finom(pedig ugye tudjuk csak a magyar gulyás az igazi:) ), de valahogy az általa elfogyasztott mennyiség nem ezt mutatta.
mindegy..azt azért sikerült kiderítenem, hogy a cseh-gulyás(ugye milyen rosszul hangzik?!) az nem is leves, hanem valami pörköltféleség.
Természetesen estére is volt programunk: mentünk a sportcsarnokba a floorball bajnokság utolsó, döntő meccsére: Seinäjoki- Helsinki (4-5) . És sajnos kikaptunk. Bár, ha őszinte akarok lenni megérdemelte Helsinki, jobbak voltak.
2008. március 19. (szerda)
Bár az iskolaorvos állította, hogy a betegségem nem fertőző, ez nem vírus, csak megfáztam..ennek ellenére Gergő ezekben a napokban ugyanazokat a tüneteket produkálta, mint én korábban.
Így a ma esti spanyol apartmanbulin egyedül képviseltem a magyar szekciót. De hiányzott Gejgi, és nemcsak nekem. Többen hiányolták:) És mivel ma estére kimenőm volt, így az Onellába is a többiekkel tartottam. Szokás szerint jó kis tánci-tánci volt.
2008. március 21. (péntek-Nagypéntek)
A tavaszi szünet második napja. Mivel csodálatos napsütésre ébredtünk reggel(VÉGRE!), így rögtön el is határoztunk, hogy délután biciklizünk egyete Seinäjokiban. Ugyanis nemrég fedeztük fel, hogy mi csak igen kis részét ismerjük városunknak,a központot. Gergővel és Janával egy jó 10-12km-es túrát tettünk az ÉK-i részen. Oké, tudom ez nem hangzik soknak, de ha kipróbálnád az én falubikomat egyenesen hősnek neveznél, hogy egyáltalán ennyit tudtam vele menni:)
Ma este a szokásos apartmanbulit, mi jó keresztény:) módjára, azaz a Nagypéntekre való tekitettel kihagytuk. Többiek ezt nem nagyon értették. Most jöttek ki igazán a nemzetek felfogása közötti, a szabadelvűség megjelenésének ellentétei. Például a hollandok és a belgák számára ez teljesen elképzelhetetlen. Állításuk szerint náluk a templomok csak turisztikai látványosságok, és általában üresek. Nekünk meg ez volt furcsa...
2008. március 22. (Nagyszombat)
Ma reggel Jana egyik barátnője Martina érkezett hozzánk ähtariból. Ő is cserediák az ottani erdészeti egyetemen. Ezt lehet korábban már említettem, hogy mi is voltunk ähtariban egy kisebb cserediák találkozón, ahol találkoztunk egy magyar sráccal: Andrással, aki szintén a soproni egyetemről jött:)
A finneknél az a szokás, hogy nagyszombaton a város különbözö pontjain(persze kijelölt helyen) tüzet raknak Jézus feltámadásának emlékére. Így mi is úgy döntöttünk délután, hogy meglátogatjuk a legősibb városrészt és megnézzük azt a bizonyos Örömtüzet. Törnävä-ba mentünk, ez egy jó 5kmes biciklizést jelentett.
Hát, ha őszinte akarok lenni nem volt egy nagy durranás. Nem voltak túl sokan, és még kolbászt sem sütött senki:( Ne nevessetek! Mi tényleg azt hittük, mert ha valamit megtanultunk Lappföldön, akkor az ez volt, hogy a finnek mindehol esznek sausega-ot. Hát itt pont nem:) Így a lökött cserediákok sem merték elővenni a táskájuk alján lapuló kis kolbászokat.
Talán az egyetlen érdekesség, hogy láttunk népviseletbe öltözött kislányokat. Szegények nem értették, hogy ezek a más nemzetiségű, nem is finnül beszélő emberek miért fényképezik őket?!
Olyan 8óra tájban,és kb.-5fokban kerekeztünk hazafelé. brrr
És még nem volt vége a napnak. Na jó, mi tényleg nem tehetünk róla. De Jurgita(az egyik litván csaj) bulit szervezett magához. És ami a legjobb volt az egészben, hogy ez beszélgetős, iszogatós, nevetgélős este volt, és nem kellett rohanni az Onellába időre. Egy este végre Onella nélkül:)
2008. március 23.(Húsvétvasárnap)
Gergővel és Vitalyval (egy másik litván csaj) már tegnap eldöntöttük, hogy ma Húsvétvasárnap mindegy, hogy milyen templomba mindegy, hogy milyen nyelvűre, de elmegyünk misére. Így reggel 9-kor már mi is ott ültünk a padokban és a litván csajjal hallgattuk az evangélikus templomban a finn nyelvű misét:) De ott voltunk!
Ebéd után, ismét biciklire pattantunk páran és irány a tó. Többnyire csak csajok jöttek, mert a fiúink nagy készülődésben voltak a holnap reggel miatt. Szép kirándulás volt ez a mai, azt leszámítva, hogy a tó melletti elhagyatott úton tükörjég volt, és így sikerült bebizonyítanom, hogy biciklivel és gyalog is el lehet esni:)))
Felmentünk egy kilátóba, ahol Vitaly előkapott a táskájából egy tojásokkal teli szatyrot, és mindenkinek választania kellett egyet. Majd összeütögettük tojásaink két végét egymással, hogy kié a legerősebb. Martina "győzött", és ez azt jelentette, hogy hatunk közül(Vitaly, Martina, Nicky, Jana, Jaro és én) neki lesz a legszerencsésebb és a legszebb nyara. Megtanultunk egy litván szokást:)
Ezalatt a srácok(Gergő, Marek, Peter, Ricardo) nagy készülődésben voltak. Marek tanította őket valami húsvéti "eszköz" készítésére. Gergi nagyon büszke volt magára, hogy ő egyedül fonta a saját fegyverét. Erről is van képünk, és lehet haza is kell vinnünk magunkkal:)
2008. március 23. (Húsvéthétfő)
Már reggel nagy készülődésben voltunk, vagyis én inkább rohanásban(milyen meglepő?). Forgáncsfánkot sütöttem reggel, meg hajmosás, fürdés..Jana még tegnap este készített almáspitét. Mert ugye jó háziasszony módjára valamivel várnunk kellett a fiúkat.
Hát ők is meg is érkeztek olyan fél10 magasságában. Hallhattunk szlovák locsolóverset, végre (bár lehet jobb lett volna nem) megláthattuk és megérezhettük a popsinkon a tegnap készített eszközt:nyolcas fonású korbácsot és még jó kis locsolást is kaptunk...Na de azért mi sem voltunk elveszettek, vízzel, teli lábasokkal mi is készültünk:) Ennek a csatának 5cm-es víz lett az eredménye az aprtmanban. Szegény Yokó, nagyon rosszkor érkezett haza és semmit nem értett az egészből. Kicsit berágott ránk..utána próbáltuk neki elmagyarázni, levélben leírni, de nem hiszem, hogy teljesen sikerült megtörnünk a jeget.
Aztán a nagy locsolkodás után( egyébként ez kb. 5perc volt) jött a beszélgetős, kínálós, sütizős, slilovicázós rész. Szegény kis olasz srácunk csak kapkodta a fejét, ő nem értett semmit az egészből. Azt mondta náluk csak a csokitojás hagyománya van Húsvétkor. hahaha
Este belga party volt a belgák apartmanjában. És teljes belga invázió.ááááááá Itt volt egy pár barátjuk (5srác meg egy csaj). De jó volt. És ez is csak amolyan beszélgetős, Onella nélküli buli volt.
2008. március 25.(kedd)
Ma hazament Yokó. Sajnos a búcsunk nem olyan volt, mint ahogy elképzeltük volna. Szerintem a tegnap délelőttöt nem tudta még elfelejteni. Most ez olyan furcsán hangzik, mert nekünk ez a hagyomány nem különös, de ő nem értette. Janával írtunk neki levelet, bocsánatot kértünk benne, meg leírtuk, hogy ez amolyan cseh-magyar hagyomány volt, illetve megemlítettük, ha Magyarországon vagy Csehországban jár keressen fel minket.(Aztán a fogalmazás közben jól elszórakoztunk: oké, gyere, csak lehetőleg ne Húsvétkor..:)
Mikor elment ő is adott nekünk egy levelet, egy igen rövid elköszönő levelet, meg megadta az elérhetőségét. Remélem azért idővel, emailben rendezzük majd a dolgokat. Az idő mindent megold-szokták mondani.(Kivéve amit nem-na jó abbahagyom)
Délután megérkezett szüleim csomagja:)Életem első és már nagyon várt csomagocskája. Volt benne ruha(ami ugye nem fért bele a bőröndbe, bár már most látom hazafelé gondok lesznek a kilókkal) , kis csoki, nyuszicsomag, sonka, és igazi hungaricum pálinka Gergő nagyszüleitől...
Ja és ma végre vettem egy tavaszi cipellőt, így most nagyon boldog vagyok:)
2008. március 26.(szerda)
Első nap az iskolában. Vége a tavaszi szünetnek. A szünet, mint olvashattátok nagyon jól telt,és tényleg már egészen családdá kovácsolódtunk. A héten szinte minden napot együtt töltöttük a többiekkel, és egyre jobban érzem, hogy már nem is lesz olyan könnyű a búcsú...:(
Ma volt a negyedik vizsgánk: finn nyelvből (Gergő:4, nekem:5). Persze Joni(német csaj) simán megtudta magyarázni a hármasát..valahogy ő mindig mindent megmagyaráz..ő nem tudott eleget tanulni, meg ő többet tud és hogy ez a hármas is tulajdonképpen kész csoda..bla-bla-bla. Olyan, hogy csak úgy egyszerűen elfogadni valamit, netán elismerni a hibáinkat, nála(és sajnos lehet a többi németnél is )nem létezik.
Egy új óra is kezdődött ma, az egyik kedvenc tanárunkkal: Coryval(kanadai pasi): Marketing Management.
És estére is, szerda lévén volt programunk. Franciák most mennek haza pénteken, így ez az ő búcsúbulijuk volt. És a jó kis cserediák-szokásokhoz híven az Onella után még egy kis after-party a franciák apartmanjában. (amit mi kb.fél óráig bírtunk)
2008. március 28-30.(péntek-vasárnap)
International Student Gathering (Nemzetközi cserediák találkozó)
Helyszín: Pori
A programunk pénteken délután suli után olyan 4 óra felé indult. Pontosabban indult volna. Ha korábban megvesszük a jegyet, és így lett volna helyünk a vonaton. Így a találkozó első állomása Seinäjoki egyik kávézója. Beültünk és a vezetőnk megtanított nekünk egy új stratégiai, helycserélgetős játékot: Dalmuti. Így kb. két órán át ezt játszottuk. Az egyik helycserélgetés közben Jana táskája felborult és puff egy nagy csörömpölés..Jana táskájában volt egy üveg sör, na ez eltörött. Innentől kezdve már nem is volt olyan sok időnk. Mindent szilánkostalanítani(amennyire lehet) kipakolni, átszrevezni a ruhákat(mert ugye egy táskában volt ruha és sör) és ráadásul nagy ötlettől vezérelve pár dolgot közösen pakoltunk abba a táskába. Hát Jana cuccai teljesen sörtől átitatva, így neki muszáj volt hazafutnia(azt már meg sem említem, hogy futás közben elesett) és újrapakolt: új táskába, új cuccokat. Most már az volt az izgalmas, hogy vajon elérjük-e a vonatunkat? De elkaptuk:)
"Kisebb" késéssel, de megérkeztünk Poriba, ahol szerintem mindenki ránk várt, aztán irány vacsorázni. Egy gyorsétterembe mentünk, ahol, ha jól emlékszem 4,50volt a vacsi, de annyit ettél, meg ittál, amennyit csak bírtál. Na és ezekután mentünk először egy biliárd clubba, aztán meg valami szórakozóhelyre. Képzelhetitek, a sok kaja után én alig tudtam mozdulni...
Kicsit furcsállottuk ezt az estét, mert ha én lennék a szervező első estére tuti valami csapatösszehozó, játékos, vetélkedős estét szerveznék, nem pedig bulit. Valójában jól éreztük magunkat, csak így, hogy nem ismert senki senkit mindenki csak a saját városából jöttekkel bulizott.
a második nap:
Reggeli után, a "nemzetközi válogatottal" kosarazásba kezdtünk. Alvó cimboráink legnagyobb örömére:) Ja mert azt elfelejtettem írni, hogy sportcsarnokban, hálózsákokban aludtunk ezen a hétvégén. Na de a játék kezdete után már senki nem akart aludni:) Fiúk a lányok ellen(na jó a mi csapatunkban volt egy ír srác is, aki pólóját feltűrve, hangját elváltoztatva, de bekerült a női válogatottba:) Terészetesen mi nyertünk:))))) (oké, nem is számoltuk)
Délután busszal indultunk Finnország egyik legrégebbi városkájába Raumába. A buszon mindenki kapott a kezére egy pöcsétet, ami a csapat jelképe lett. Az érkezés után ez volt az első feladat: találd meg a saját csapatodat. Én a csillag(nevünk:superstar) csapatában voltam:egy orosz, egy kazahsztáni, egy finn csajjal, meg egy olasz és egy belga sráccal, meg Janával(ez csak véletlen volt, mert a buszon jó messze ültünk egymástól és pont így jött ki).
Gergő a szívecske csapatban volt 3 angol csajszival, két finnel, meg egy cseh sráccal.
A városi vetélkedő alatt énekelnünk, táncolnunk, szobrokat keresni, csoportos fényképet készíteni, twistert játszani, rap számot költeni, activityzni és még sok minden mást kellett. Gergő a város egyik legforgalmasabb pontján sztriptízelt:)
Sajnos helyezést egyikünk csapata sem ért el, de nem is érdekes, legalább megismertünk egy-két új arcot.
Vacsorázni ma egy másik helyre mentünk, ahol svédaszalosan tálaltak nekünk. Utána több bemutató, játékos feladat következett, majd a záróbuli:) És ez a mai sokkal jobb volt, mert a napközben megismert cserediákokkal együtt táncoltunk. A játékos feladatokról még annyit, hogy limbót is játszottak, de nekik nincs zenéjük hozzá. Mi csak szörnyűlködtünk Gergővel. Ugye milyen jó, hogy nekünk van egy Fenyő Mikink?!
a harmadik nap:
Szokás szerint mindenki sokáig aludt a tegnap este után, aztán a jól bevált önkiszolgálos, "annyit eszel, amenniyt bírsz" étteremben ebéd, majd búcsuzkodás, elérhetőség-csere, és végül hazautazás.
És mikor hazaértünk még volt egy nagyon komoly feladatunk:szállást foglalni Dublinba és Londonba, mert ugye már csak egy hét és megyünk...de nem árulok el mindent, a szállás minőségéről később:)
2008. március 31. (hétfő)
Ma elkezdődött megint egy új óránk: German Business Seminar. Jól hangzik és nagyon ígéretesnek látszik. Ez egy elég intenzív, tulajdonképpen csak hatnapos céglátogatással egybekötött kurzus. Aztán nekünk kell egy projektet írnunk a cégnek. Én már nagyon várom.
És sajnos ma rá kellett döbbennünk, hogy ezen nem mindenki tud résztvenni, mert a végén( a projekt bemutatásán) már nem lesz itt. Megkezdődik a búcsúzás, nekünk csak búcsuztatás(mert majdnem mi vagyunk az utolsók) időszaka....nem akarom...
2008. április 2.(szerda)
Prezentáció Organizational Behaviour-ból( szervezeti viselkedés). Az itteni kapcsolattartónk Ritvä Lappanen, egy nagyon aranyos kis néni, tartotta ezt az órát.
Reméljük az előadásunk elnyerte a tetszését(eredmény még azóta sincs).
Csoport: Gergő, Tran(vietnámi srác), Mustapha(nigériai srác), Jana és én
Igen szerda van, de nem volt ma senki Onellába, és semmilyen apartman buliban, mert péteken vizsga:(
2008. április 4.(péntek)
A vizsga napja Organizational Behaviourból. Első ránézésre nehéz volt, aztán minden kérdésre válaszoltunk nem is keveset, de majd kiderül..Gergő új viselkedési elméleteket gyártott:)Ki tudja, lehet a jövő nemzedéke még tanul róla...
Óra után, mentünk kikapcsolódni a sportcsarnokba. Újra kosarazás együtt:) Én nagyon szeretem ezeket a napokat. Bár ma picit sokan voltunk: Marek, Jaro, Jana, Xu, Jugó meg két másik kínai, Ricardo, Huan, Annnemi, Jani, Gergő és én.
Utána fürdés, egy kis szieszta, ahogy a spanyoljaink mondanák, aztán este irány Tiina apartman. (Tiina a tutorunk, ő a feje mindennek) ma van a 23.születésnapja. )9kor egy "kisebb"csapat odasettenkedett az ajtaja elé majd elkezdtük énekelni a Happy Birthday-t:) Az est folytatása természetesen Onella:) Ja és hazafelé négy barátom volt: Gergő, Marek, Ricardo, Peter. Irigyeltek mi csajok?!Mi voltunk az utolsók(meg Tiina csak ő levált útközben, mert másfelé lakik).
2008. április 5.(szombat)
Már csak két nap és indulunk Dublinba:)))))))Szóval egész nap készülődés, mosás(tisztára mint a mosoda), vásárlás, infógyűjtés Dublinról, Londonról, meg pihi este:)
Saturday, April 19, 2008
Sunday, March 2, 2008
Lappföldi kirándulásunk...
Természetesen a legelső ötlet még otthon merült fel, hogy mindenképpen találkoznunk kell a Mikulással ittlétünk alatt. Aztán az első két hónapban sorra gyűjtöttük az infókat, hogy mit is érdemes, mi az amit muszáj látni és mi az ami felejthető(ha egyáltalán van ilyen) Lappföldön. Végül a szervezést egy német csajszi: Joni vette kézbe(ugye tudjuk ,hogy a németek jó szervezők és szeretnek mindent pontosan,időben elintézni), ami persze nekünk kényelmes volt:) Mi csak az ötleteket mondtuk ő meg szépen "beosztotta" a timetable-unkat, meg osztott szorzott a költségekkel,aminek ez lett az eredménye:
Az első nap: 2008. febr. 22. (péntek)
Igazándiból ez már 23-a, ugyanis egy éjszakai vonatozással kezdődött minden. Éjfél után nemsokkal indult kis csapatunk a lappföldi felfedező körútra. Résztvevők: Joni(német csajszi), Nicky és Meggy(a holland csajszik) és természetesen mi ketten. A nagy pakolás, szendvicskészítés és a belga házibuli után élveztük az utat, a többi utas-véleményem szerint- kevésbé. Na jó azért olyan 1 óra tájban rádöbbentünk mi is, hogy talán aludnunk kéne, mert hosszú nap áll még előttünk..
A második nap: 2008. febr. 23. (szombat)
Reggel 8 órakkor érkeztünk meg Rovanemibe(igen,itt lakik a Mikulás,de erről majd később). Az állomáson már ott állt az előre neten megrendelt kölcsön-autónk( köszönjük Joni).
Na és ki legyen az első söfőr? Gergőnek persze természetes volt, hogy ő lesz,de sajna(vagy hál'Istennek )4csaj mellett ez nem volt annyira egyértelmű. Aztán már nem is emlékszem milyen meggyőző érvekkel, de valahogy sikerült magához ragadnia a kormányt:)
Első uticél: irány észak:) Pontosan mi sem tudtuk hova csak menjünk észak felé. Igazándiból ötleteink voltak,hogy milyen télisportokat szeretnénk kipróbálni,milyen városokat/városkákat látni..de azt hogy mikor hol alszunk, mit eszünk az nem volt előre megtervezve(csak az utolsó két nap), ja és amit tudtunk, hogy szeretnénk elérni, az az Inari-tó volt.
Szóval indulásunk után az első megálló: Kittilä. Itt találtunk egy régi(lehet nem is olyan régi:) templomot,ahova sajnos nem sikerült bejutnunk..Később rájöttünk, hogy Finnországban(legalábbis Lappföldön) minden templom zárva van. Valójában csak a héten egyszer max. kétszer van nyitva, de akkor is lehet, hogy csak kérésre. Nekünk ez furcsa volt. Itt a tempolomnál már éreztük észak,és a hideg közelségét. A hó kb. 50-70cm-es volt, a hőmérséklet pedig -15 körül lehetett.
Ha jól emlékszem itt volt az első sofőr csere(szegény Bongyi)..de a későbbiekben ezt már nem tudtam követni. Következő megállóhelyük Levi, a legnagyobb sportközpont Lappföldön. Mi is úgy képzeltük, hogy kipróbálunk valami, eddig még soha nem próbált sportot,de sajna mindenről lecsúsztunk,vagy épp foglalt volt a választottunk. Így maradt az evés. Na szép mi?! Szóval beültünk egy pizzériába és az üvegen keresztül néztük a sportoló embereket:)Ez kevésbé volt fárasztó..
Aztán úgy döntöttük jobban tesszük,ha továbbállunk,mert szállást kell találnunk éjszakára. Kicsit vissza, aztán kelet felé haladva Sodankylä-ban megtaláltuk a megfelelőt, elfogadható áron reggelivel. Bár az eljén kicsit furcsállottuk,hogy egy 10 év körüli kissrác fogadott minket,aki határozott fejmozgással állította, hogy érti mit beszélünk...majd jobbnak látta, ha felhívja szüleit. Végül ismét Joni jókis rábeszőlő-készségének köszönhetően kaptunk két szobát kicsit kevebbért,mint a normális. Úgy tűnik a szegény egyetemista szöveg mindehol bejön:) A külön szobának természetesen Gergővel nagyon örültünk,ugyanis ez volt az első és utolsó nap amikor a kirándulás során ketten aludtunk csak egy szobában. Persze ezt akkor még nem tudtuk. De mindenesetre neki biztosan jót tett egy kis nyugi a sok csajszi után:)
Ez a szállás tényleg nagyon szupi volt! Az alsó szinten volt a szauna, előtte egy kis társalgó kandallóval. Nagyon élveztük. Ezen az estén próbáltuk ki először a snowjumpingot, snowrollingot szauna után. Baromi jó volt. Mikor visszatértünk szobánkba akkor "vettük észre", hogy hőmérő -28.9 Celsius fokot (nem találok ilyen jelet,van ilyen?!) mutat...uh.. Olyan 1óra felé mentünk aludni, mert többiek állították reggel korán kell kelnünk, időben indulni, bla-bla-bla..Tisztára, mint otthon:)
2008. febr. 24. (vasárnap)
És reggel rádöbbentünk, ez nem vicc volt, komolyan korán keltünk:( Jó így utólag oké, de akkor ez szörnyű érzés volt..Reggeli után indultunk tovább észak felé. Néhányan egyre türelmetlenebbek lettünk, hogy csak megyünk, megyünk és még nem is próbáltunk ki semmit. Aztán több helyen is próbálkoztunk: voltunk két Husky-farmon, az aranymúzeumban Tankavaaraban, de minden zárva volt..bizonyára a vasárnap miatt. Aztán megálltunk Ivalo-ban, ez már gyönyörű vidéken volt. De ez a város is teljesen halottnak tűnt. Úgy döntöttünk megyünk tovább és a másik jelentős városban Inariban keresünk valami szállást, illetve valami aktív sportolási lehetőséget. És pont jó helyen álltunk meg, mert a pasi, akitől az útbaigazítást kértük pont egy snowmobile bolt egyik alkalmazottja volt. Félórás várakozás után(eközben sikerült elintézni folyóügyeinket, illetve szállást találni a közelben) megérkezett az előző csapat a scooterrel:) A mi kis csapatunkhoz egy francia házapár csatlakozott és így indultunk a közel 4órás szafarinkra. Kétszemélyes snowmobiljaink voltak. Én természetesen Gergővel mentem, akit persze jóasszony módjára hagytam először vezetni..aztán az első állomás után én vezettem:)Persze később viszza kellett cserélni:(Először egy nagyon régi templomnál álltunk meg. Ez az erdőben volt a tó mellett,gyönyörűszép környezetben. És megtudtuk, hogy ezt a templomot még "használják" nyáron házzasságkötésre. Következő megálló a tó közepén lévő kis szigeten álló kilátó volt. Utána pedig mentünk az errefelé mindehol található kis faházikóba,ahol tüzet lehet gyújtani és kolbász sütni. Nagyon kis hangulatos volt. Meg főleg jó kis melegedő:) Szürkületkor indultunk vissza a tavon keresztül. Ez a tó kb.100km hosszú és 40km széles. Az első "sportélményünk" után 7óra felé indultunk a telefonon korábban már lefoglalt szállásunk felkutatására. Ugyanis ez Inaritól kb.10km-re volt.
A szálláson találkoztunk egy magyar sráccal, Lacival. Aki szinte csak az északi fény miatt utazott Oulu-ból 700km-t, és kicsit ideges volt,mert előző nap elmulasztotta...Ma túl felhős volt az ég,így nem láthattuk. Ezen az estén kevésbé volt jó hangulat, mint első este. Kicsit kijöttek a konfliktusok egymás között, az eltérő gondolkodás bizonyos dolgokról, a különböző szabályok a játékokban, és persze az önzőség...Nem volt semmi veszekedés, csak rádöbbentünk, hogy nem mindenki egyforma és a nemzetek között, és lehet nem is feltétlenül a nemzetek között, hanem az emberek között igen nagy eltérések vannak. De nem mondom, hogy ez rossz vagy jó, inkább érdekes. Jó megismerni a másik kultúráját. A probléma akkor van, ha az a másik nem fogadja el a te nézeteidet és meg szeretne változtatni.
2008. febr. 25 (hétfő)
Ma reggel az estihez hasonlóan,kicsit morcos volt mindenki. Mi sajnos Gergővel nehezen viseltük, hogy nekünk szólogattak be, hogy nehogy elkéssünk már megint..Nekem ez nyaralás, jaj bocsi telelés, ahol nem rohanok!
Reggelizés és pakolás után irány cross-county skiiel-ni:)Hát őszintén szólva én azt hittem ez sokkal egyszerűbb. Talán nem félméteres hóban kellett volna próbálkoznunk..:-0 A közel háromórás erdei túránk alatt jól leizzadt mindenki:)Nagyon jól szórakoztunk. Mindenki esett kelt és rengeteg vicces, kandi-kamerába illő videó és kép készült (majd válogatunk ide egypárat).
Dél körül befejeztük a kis túránkat és indultunk vissza dél felé. Ebéd szokás szerint a kocsiban..Következő állomásunk Saariselkä volt. Úgy döntöttünk, ez a városka, mint második legnagyobb sportközpont Lappföldön alkalmas arra, hogy itt próbáljuk ki a downhill skii-inget:), szóval a "sima" síelést. Én ( meg szerintem Gergő is kicsit izgultunk, hogy vajon pár óra múlva igénybe kell-e vennünk a biztosításunkat, vagy sem). Mert azért legyünk őszinték voltak fenntartásaink, ugyanis ötünk közül csak Joni tudott síelni:) De ő megígérte nekünk, hogy megtanít mindenkit. Oké, ez kemény egy órájába telt mire elmagyarázta az alapokat, aztán ő átment egy nehezebb pályára. Egyébként tényleg nagyon rendes volt tőle, nem akarok nagyképű lenni, de a basic mozdulatokat sikerült elsajátítani, és a végére mindenkinek összejött, hogy esés nélkül leérjen a hegy aljára:)Na de azért mesélek egy kis történetet az első felvonós élményünkről. Mint tudjuk csak Joni hasznélta eddig..ő előre engedett mindenkit, hátulról kiabálta nekünk: jó most fogd meg-ülj rá, egy kézbe fogd a botodat...én-ha jól emlékszem- én harmadikként mentem. A felvonó közepe felé láttam, hogy Nicky fekszik a hóban. Na hát én kiabáltam neki, hogy mégis mit csinál, meg mindenki nevetett közülünk..aztán megérkezett Megy is tetejére. Ő valami furcsa mozgással, de végül sikerült állva távoznia a felvonó közeléből. Nicky még mindig fekszik a hóban:) Jövök én: ahogy közeledtem a csúcs felé rádöbbentem ez nem is olyan egyszerű mutatvány, így a végén már csak arra koncentráltam, hogy a megfelelő pillanatban engedjem el a libegőt és ne essek rá Nickyre. Ez sikerült, kicsit lejebb de én is ott feküdtem a hóban. Aztán jött Gergő is..Szerintem hasonló gondolatok járhattak az ő fejében is,és végül sikerült minket kikerülnie..szóval picit arrébb, de már ő is feküdt a hóban. Ekkor nem hallottunk mást csak Joni figyelmeztető szavait, hogy mindegy hogy csak menjünk arrébb, mert "picit" útban vagyunk:) Hát ezt nem sikerült időn belül teljesíteni, így hála a lökött csere-diákoknak megállították az egész felvonót. Szóval nem semmi mutatvány volt. De ettől a pillanattól kezdve mindenki tudta, hogy megjöttünk:)
Kétórás, és nem kicsit fárasztó síelésünk után elindultunk szállást keresni a városban. Ismét a jól bevált szövegnek köszönhetően kaptunk egy kis árengedményt, és öten aludtunk egy négyágyas szobában. (Hurrá!) Az igazán aktív nap után mindenki úgy érezte megérdemlünk valami finom kis lappföldi specialitást. Így beültünk egy étterembe és hárman rénszarvast ettünk, a hollandok meg valami lappföldi halat ettek. A kiadós vacsora után mindekinek csak egy kis szaunázásra volt energiája, aztán irány az ágy.
2008. febr. 26. (kedd)
Az ízletes reggelink után ami a szállásunkhoz járt:) haladtunk tovább dél felé. Ismét próbálkoztunk a Tankavaara-i aranymúzeumnál, ezúttal sikerrel:) Megfigyeltük, hogy mindig ezen a helyen van a legnagyobb hó és itt a legszebb a táj. Gyönyörű képeket készítettünk. Találtunk egy magyar részt a múzeumban: a magyarországi aranybányászatról. Aztán mentünk tovább az úton és a kora délutáni órákban érkeztünk meg Rovanemibe a Mikulás falujába. Valójában ez tényleg csak egy nagy turista központ..szinte mindenki csalódik benne, de szerintem mondhatsz bárkinek bármit, mindenki szeretné láni ezt, ha már arra jár. Igazándiból én sem bántam meg, mert nekem nagy élmény volt találkozni az igazi Mikulással:) Sikerült készítenünk egy titkos fényképet róla(ja mert ezt itt ugye csakúgy nem lehet..kb. 40euróért megveheted a végén a dvd-t,amit készítettek az egész beszélgetésről).A fénykép úgy készült, hogy hál'Istennek a német lánynak majdnem akkora lába van, mint a Mikulásnak(45-ös!!!) és ezt a meglepő tényt megosztottuk a Mikulással és manójával is, akik beleegyeztek, hogy oké, a két cipőről készíthetünk képet..De valahogy az egész Mikulás "belecsúszott" a képbe:)))
Utána egy jégből és hóból épített játszótérre mentünk(ismét csökkentett belépővel, ugyanis most családot játszottunk: Én voltam az anya, Gergő az apa a többiek meg a gyerekek:) Kb. másfél órás csúszdázás, jégtekézés, szánozás, kolbász sütögetés után indultunk a lefoglalt szállásunk felkutatására. Itt ismét sikerült alkotnunk valamit, ugyanis a kocsiból mindenki figyelte az utcaneveket, és a nagy hangzavarban pont a vezető emberke, meg az anyósülésen lévő félreértették az utca nevet..Így majdnem betörtünk egy házba..Már minden oldalról körbejártuk, benéztünk az ablakon, csöngettünk..majd rá 5percre hazaért a tulajdonos,akit addigra már mi is tudtunk, hogy nem ő az "igazi", mert rossz utcában vagyunk. Szegénynek nyitva maradt a szája:)
Aztán persze megtaláltuk a sajátunkat, ami tényleg gyönyörű volt. Külön házunk volt, saját szaunával. Este jól éreztük magunkat és ismét kipróbáltuk a snowjumpingot.
2008. febr. 27. (szerda)
Ma vagyunk 39 hónaposak Dejdivel:) (oké,tudom ez nem tartozik szorosan a kiránduláshoz, de gondoltam megosztom veletek) .Ma reggel vittük( na jó igazándiból Gergő és Joni) a kölcsönautónkat. Illetve ezen a délelőttön mentek haza a holland lányok,mert menniük kellett dolgozni...(De az ő helyükre jött Peter és barátnője Veronika(szlovákok). A mai napon városnézés volt a program (Rovanemi). Voltunk egy kés-múzeumban, az Articumban (szerintem érdemes bemenni), sétáltunk a tavon és voltunk az egyik híd lábánál.
A nagy séta után Joni kedvennc helyére ültünk be vacsorázni. Vagyis nem kedvenc, csak az egyik kedvenc zenekarának az étterme: Lordi..elég furi alakok,mármint bábuk voltak körülöttünk, kicsit félelmetes, de bizonyára a maga nemében ez "műalkotás". Igazándiból is mindegy a lényeg, hogy a vacsi nagyon fincsi volt. Utána séta haza az apartmanunkba, majd kezdődik a szauna party, kártyázás és a snowjumping. Illetve ezen az estén beújítottunk: snowrunning(hófutás): ki az utcára- megérinteni a legközelebbi oszlopot- vissza- ugrás a hóba- majd futás a szaunába:)
És majdnem elfelejtettem írni, hogy este mikor a vacsora után sétáltunk hazafelé, elkezdtünk beszélgetni az északi fényről..aztán egyszer csak valaki felnézett és akkor vettük észre hogy EZ AZ:) Gyönyörű volt..nekem komolyan kicsordult a könnyem..ehhez hasonlót nem sokat láthat az ember az életében. És nem volt olyan rövid. Kb. fél óra, de haladnunk kellett vele,mert mozgott. Ezen az estén zöldes, sárgás és picit piros(bár ezt csak én láttam)színekben pompázott. Készítettünk képeket is..kiváncsiak vagytok?
2008. febr. 28. (csütörtök)
Az utolsó nap..:( készülődés és indulás haza. Na jó azért nem volt ez ilyen egyszerű. Természetesen nem egyből haza. Először csak Kemiig váltottnk jegyet, mert a minden évben újraépített jégkastényt szerettük volna látni. A kastélyban 2-3órát töltöttünk el..kipróbáltuk a jégpresszót, a jég-hotel ágyait, ültem jég lovon és persze találtunk egy jégből készült játszóteret is. Ami -valljuk be őszintén- ha nem a megfelelő pozícióban érkezel elég fájdalmas tud lenni. Utána városnézés, megnéztük a Kemi-i piacot, ettünk sausage-ot(mert ugye az elmúlt 6napban "csak" négyszer ettünk). De sajnos a múzeumokról lecsúsztunk, mert minden bezárt az orrunk előtt. Sőt még a vonatot is sikerült félrenéznünk, így az Oulu-i városnézésünk, netán hokimeccsünk ugrott:( Ehelyett beültünk egy pizzériába. Utána indulás haza. A vonaton már mindenki fáradt és álmos volt...hosszú, de tartalmas hét volt mögöttünk és megérte. Akár már most mennék mégegyszer:)
Természetesen a legelső ötlet még otthon merült fel, hogy mindenképpen találkoznunk kell a Mikulással ittlétünk alatt. Aztán az első két hónapban sorra gyűjtöttük az infókat, hogy mit is érdemes, mi az amit muszáj látni és mi az ami felejthető(ha egyáltalán van ilyen) Lappföldön. Végül a szervezést egy német csajszi: Joni vette kézbe(ugye tudjuk ,hogy a németek jó szervezők és szeretnek mindent pontosan,időben elintézni), ami persze nekünk kényelmes volt:) Mi csak az ötleteket mondtuk ő meg szépen "beosztotta" a timetable-unkat, meg osztott szorzott a költségekkel,aminek ez lett az eredménye:
Az első nap: 2008. febr. 22. (péntek)
Igazándiból ez már 23-a, ugyanis egy éjszakai vonatozással kezdődött minden. Éjfél után nemsokkal indult kis csapatunk a lappföldi felfedező körútra. Résztvevők: Joni(német csajszi), Nicky és Meggy(a holland csajszik) és természetesen mi ketten. A nagy pakolás, szendvicskészítés és a belga házibuli után élveztük az utat, a többi utas-véleményem szerint- kevésbé. Na jó azért olyan 1 óra tájban rádöbbentünk mi is, hogy talán aludnunk kéne, mert hosszú nap áll még előttünk..
A második nap: 2008. febr. 23. (szombat)
Reggel 8 órakkor érkeztünk meg Rovanemibe(igen,itt lakik a Mikulás,de erről majd később). Az állomáson már ott állt az előre neten megrendelt kölcsön-autónk( köszönjük Joni).
Na és ki legyen az első söfőr? Gergőnek persze természetes volt, hogy ő lesz,de sajna(vagy hál'Istennek )4csaj mellett ez nem volt annyira egyértelmű. Aztán már nem is emlékszem milyen meggyőző érvekkel, de valahogy sikerült magához ragadnia a kormányt:)
Első uticél: irány észak:) Pontosan mi sem tudtuk hova csak menjünk észak felé. Igazándiból ötleteink voltak,hogy milyen télisportokat szeretnénk kipróbálni,milyen városokat/városkákat látni..de azt hogy mikor hol alszunk, mit eszünk az nem volt előre megtervezve(csak az utolsó két nap), ja és amit tudtunk, hogy szeretnénk elérni, az az Inari-tó volt.
Szóval indulásunk után az első megálló: Kittilä. Itt találtunk egy régi(lehet nem is olyan régi:) templomot,ahova sajnos nem sikerült bejutnunk..Később rájöttünk, hogy Finnországban(legalábbis Lappföldön) minden templom zárva van. Valójában csak a héten egyszer max. kétszer van nyitva, de akkor is lehet, hogy csak kérésre. Nekünk ez furcsa volt. Itt a tempolomnál már éreztük észak,és a hideg közelségét. A hó kb. 50-70cm-es volt, a hőmérséklet pedig -15 körül lehetett.
Ha jól emlékszem itt volt az első sofőr csere(szegény Bongyi)..de a későbbiekben ezt már nem tudtam követni. Következő megállóhelyük Levi, a legnagyobb sportközpont Lappföldön. Mi is úgy képzeltük, hogy kipróbálunk valami, eddig még soha nem próbált sportot,de sajna mindenről lecsúsztunk,vagy épp foglalt volt a választottunk. Így maradt az evés. Na szép mi?! Szóval beültünk egy pizzériába és az üvegen keresztül néztük a sportoló embereket:)Ez kevésbé volt fárasztó..
Aztán úgy döntöttük jobban tesszük,ha továbbállunk,mert szállást kell találnunk éjszakára. Kicsit vissza, aztán kelet felé haladva Sodankylä-ban megtaláltuk a megfelelőt, elfogadható áron reggelivel. Bár az eljén kicsit furcsállottuk,hogy egy 10 év körüli kissrác fogadott minket,aki határozott fejmozgással állította, hogy érti mit beszélünk...majd jobbnak látta, ha felhívja szüleit. Végül ismét Joni jókis rábeszőlő-készségének köszönhetően kaptunk két szobát kicsit kevebbért,mint a normális. Úgy tűnik a szegény egyetemista szöveg mindehol bejön:) A külön szobának természetesen Gergővel nagyon örültünk,ugyanis ez volt az első és utolsó nap amikor a kirándulás során ketten aludtunk csak egy szobában. Persze ezt akkor még nem tudtuk. De mindenesetre neki biztosan jót tett egy kis nyugi a sok csajszi után:)
Ez a szállás tényleg nagyon szupi volt! Az alsó szinten volt a szauna, előtte egy kis társalgó kandallóval. Nagyon élveztük. Ezen az estén próbáltuk ki először a snowjumpingot, snowrollingot szauna után. Baromi jó volt. Mikor visszatértünk szobánkba akkor "vettük észre", hogy hőmérő -28.9 Celsius fokot (nem találok ilyen jelet,van ilyen?!) mutat...uh.. Olyan 1óra felé mentünk aludni, mert többiek állították reggel korán kell kelnünk, időben indulni, bla-bla-bla..Tisztára, mint otthon:)
2008. febr. 24. (vasárnap)
És reggel rádöbbentünk, ez nem vicc volt, komolyan korán keltünk:( Jó így utólag oké, de akkor ez szörnyű érzés volt..Reggeli után indultunk tovább észak felé. Néhányan egyre türelmetlenebbek lettünk, hogy csak megyünk, megyünk és még nem is próbáltunk ki semmit. Aztán több helyen is próbálkoztunk: voltunk két Husky-farmon, az aranymúzeumban Tankavaaraban, de minden zárva volt..bizonyára a vasárnap miatt. Aztán megálltunk Ivalo-ban, ez már gyönyörű vidéken volt. De ez a város is teljesen halottnak tűnt. Úgy döntöttünk megyünk tovább és a másik jelentős városban Inariban keresünk valami szállást, illetve valami aktív sportolási lehetőséget. És pont jó helyen álltunk meg, mert a pasi, akitől az útbaigazítást kértük pont egy snowmobile bolt egyik alkalmazottja volt. Félórás várakozás után(eközben sikerült elintézni folyóügyeinket, illetve szállást találni a közelben) megérkezett az előző csapat a scooterrel:) A mi kis csapatunkhoz egy francia házapár csatlakozott és így indultunk a közel 4órás szafarinkra. Kétszemélyes snowmobiljaink voltak. Én természetesen Gergővel mentem, akit persze jóasszony módjára hagytam először vezetni..aztán az első állomás után én vezettem:)Persze később viszza kellett cserélni:(Először egy nagyon régi templomnál álltunk meg. Ez az erdőben volt a tó mellett,gyönyörűszép környezetben. És megtudtuk, hogy ezt a templomot még "használják" nyáron házzasságkötésre. Következő megálló a tó közepén lévő kis szigeten álló kilátó volt. Utána pedig mentünk az errefelé mindehol található kis faházikóba,ahol tüzet lehet gyújtani és kolbász sütni. Nagyon kis hangulatos volt. Meg főleg jó kis melegedő:) Szürkületkor indultunk vissza a tavon keresztül. Ez a tó kb.100km hosszú és 40km széles. Az első "sportélményünk" után 7óra felé indultunk a telefonon korábban már lefoglalt szállásunk felkutatására. Ugyanis ez Inaritól kb.10km-re volt.
A szálláson találkoztunk egy magyar sráccal, Lacival. Aki szinte csak az északi fény miatt utazott Oulu-ból 700km-t, és kicsit ideges volt,mert előző nap elmulasztotta...Ma túl felhős volt az ég,így nem láthattuk. Ezen az estén kevésbé volt jó hangulat, mint első este. Kicsit kijöttek a konfliktusok egymás között, az eltérő gondolkodás bizonyos dolgokról, a különböző szabályok a játékokban, és persze az önzőség...Nem volt semmi veszekedés, csak rádöbbentünk, hogy nem mindenki egyforma és a nemzetek között, és lehet nem is feltétlenül a nemzetek között, hanem az emberek között igen nagy eltérések vannak. De nem mondom, hogy ez rossz vagy jó, inkább érdekes. Jó megismerni a másik kultúráját. A probléma akkor van, ha az a másik nem fogadja el a te nézeteidet és meg szeretne változtatni.
2008. febr. 25 (hétfő)
Ma reggel az estihez hasonlóan,kicsit morcos volt mindenki. Mi sajnos Gergővel nehezen viseltük, hogy nekünk szólogattak be, hogy nehogy elkéssünk már megint..Nekem ez nyaralás, jaj bocsi telelés, ahol nem rohanok!
Reggelizés és pakolás után irány cross-county skiiel-ni:)Hát őszintén szólva én azt hittem ez sokkal egyszerűbb. Talán nem félméteres hóban kellett volna próbálkoznunk..:-0 A közel háromórás erdei túránk alatt jól leizzadt mindenki:)Nagyon jól szórakoztunk. Mindenki esett kelt és rengeteg vicces, kandi-kamerába illő videó és kép készült (majd válogatunk ide egypárat).
Dél körül befejeztük a kis túránkat és indultunk vissza dél felé. Ebéd szokás szerint a kocsiban..Következő állomásunk Saariselkä volt. Úgy döntöttünk, ez a városka, mint második legnagyobb sportközpont Lappföldön alkalmas arra, hogy itt próbáljuk ki a downhill skii-inget:), szóval a "sima" síelést. Én ( meg szerintem Gergő is kicsit izgultunk, hogy vajon pár óra múlva igénybe kell-e vennünk a biztosításunkat, vagy sem). Mert azért legyünk őszinték voltak fenntartásaink, ugyanis ötünk közül csak Joni tudott síelni:) De ő megígérte nekünk, hogy megtanít mindenkit. Oké, ez kemény egy órájába telt mire elmagyarázta az alapokat, aztán ő átment egy nehezebb pályára. Egyébként tényleg nagyon rendes volt tőle, nem akarok nagyképű lenni, de a basic mozdulatokat sikerült elsajátítani, és a végére mindenkinek összejött, hogy esés nélkül leérjen a hegy aljára:)Na de azért mesélek egy kis történetet az első felvonós élményünkről. Mint tudjuk csak Joni hasznélta eddig..ő előre engedett mindenkit, hátulról kiabálta nekünk: jó most fogd meg-ülj rá, egy kézbe fogd a botodat...én-ha jól emlékszem- én harmadikként mentem. A felvonó közepe felé láttam, hogy Nicky fekszik a hóban. Na hát én kiabáltam neki, hogy mégis mit csinál, meg mindenki nevetett közülünk..aztán megérkezett Megy is tetejére. Ő valami furcsa mozgással, de végül sikerült állva távoznia a felvonó közeléből. Nicky még mindig fekszik a hóban:) Jövök én: ahogy közeledtem a csúcs felé rádöbbentem ez nem is olyan egyszerű mutatvány, így a végén már csak arra koncentráltam, hogy a megfelelő pillanatban engedjem el a libegőt és ne essek rá Nickyre. Ez sikerült, kicsit lejebb de én is ott feküdtem a hóban. Aztán jött Gergő is..Szerintem hasonló gondolatok járhattak az ő fejében is,és végül sikerült minket kikerülnie..szóval picit arrébb, de már ő is feküdt a hóban. Ekkor nem hallottunk mást csak Joni figyelmeztető szavait, hogy mindegy hogy csak menjünk arrébb, mert "picit" útban vagyunk:) Hát ezt nem sikerült időn belül teljesíteni, így hála a lökött csere-diákoknak megállították az egész felvonót. Szóval nem semmi mutatvány volt. De ettől a pillanattól kezdve mindenki tudta, hogy megjöttünk:)
Kétórás, és nem kicsit fárasztó síelésünk után elindultunk szállást keresni a városban. Ismét a jól bevált szövegnek köszönhetően kaptunk egy kis árengedményt, és öten aludtunk egy négyágyas szobában. (Hurrá!) Az igazán aktív nap után mindenki úgy érezte megérdemlünk valami finom kis lappföldi specialitást. Így beültünk egy étterembe és hárman rénszarvast ettünk, a hollandok meg valami lappföldi halat ettek. A kiadós vacsora után mindekinek csak egy kis szaunázásra volt energiája, aztán irány az ágy.
2008. febr. 26. (kedd)
Az ízletes reggelink után ami a szállásunkhoz járt:) haladtunk tovább dél felé. Ismét próbálkoztunk a Tankavaara-i aranymúzeumnál, ezúttal sikerrel:) Megfigyeltük, hogy mindig ezen a helyen van a legnagyobb hó és itt a legszebb a táj. Gyönyörű képeket készítettünk. Találtunk egy magyar részt a múzeumban: a magyarországi aranybányászatról. Aztán mentünk tovább az úton és a kora délutáni órákban érkeztünk meg Rovanemibe a Mikulás falujába. Valójában ez tényleg csak egy nagy turista központ..szinte mindenki csalódik benne, de szerintem mondhatsz bárkinek bármit, mindenki szeretné láni ezt, ha már arra jár. Igazándiból én sem bántam meg, mert nekem nagy élmény volt találkozni az igazi Mikulással:) Sikerült készítenünk egy titkos fényképet róla(ja mert ezt itt ugye csakúgy nem lehet..kb. 40euróért megveheted a végén a dvd-t,amit készítettek az egész beszélgetésről).A fénykép úgy készült, hogy hál'Istennek a német lánynak majdnem akkora lába van, mint a Mikulásnak(45-ös!!!) és ezt a meglepő tényt megosztottuk a Mikulással és manójával is, akik beleegyeztek, hogy oké, a két cipőről készíthetünk képet..De valahogy az egész Mikulás "belecsúszott" a képbe:)))
Utána egy jégből és hóból épített játszótérre mentünk(ismét csökkentett belépővel, ugyanis most családot játszottunk: Én voltam az anya, Gergő az apa a többiek meg a gyerekek:) Kb. másfél órás csúszdázás, jégtekézés, szánozás, kolbász sütögetés után indultunk a lefoglalt szállásunk felkutatására. Itt ismét sikerült alkotnunk valamit, ugyanis a kocsiból mindenki figyelte az utcaneveket, és a nagy hangzavarban pont a vezető emberke, meg az anyósülésen lévő félreértették az utca nevet..Így majdnem betörtünk egy házba..Már minden oldalról körbejártuk, benéztünk az ablakon, csöngettünk..majd rá 5percre hazaért a tulajdonos,akit addigra már mi is tudtunk, hogy nem ő az "igazi", mert rossz utcában vagyunk. Szegénynek nyitva maradt a szája:)
Aztán persze megtaláltuk a sajátunkat, ami tényleg gyönyörű volt. Külön házunk volt, saját szaunával. Este jól éreztük magunkat és ismét kipróbáltuk a snowjumpingot.
2008. febr. 27. (szerda)
Ma vagyunk 39 hónaposak Dejdivel:) (oké,tudom ez nem tartozik szorosan a kiránduláshoz, de gondoltam megosztom veletek) .Ma reggel vittük( na jó igazándiból Gergő és Joni) a kölcsönautónkat. Illetve ezen a délelőttön mentek haza a holland lányok,mert menniük kellett dolgozni...(De az ő helyükre jött Peter és barátnője Veronika(szlovákok). A mai napon városnézés volt a program (Rovanemi). Voltunk egy kés-múzeumban, az Articumban (szerintem érdemes bemenni), sétáltunk a tavon és voltunk az egyik híd lábánál.
A nagy séta után Joni kedvennc helyére ültünk be vacsorázni. Vagyis nem kedvenc, csak az egyik kedvenc zenekarának az étterme: Lordi..elég furi alakok,mármint bábuk voltak körülöttünk, kicsit félelmetes, de bizonyára a maga nemében ez "műalkotás". Igazándiból is mindegy a lényeg, hogy a vacsi nagyon fincsi volt. Utána séta haza az apartmanunkba, majd kezdődik a szauna party, kártyázás és a snowjumping. Illetve ezen az estén beújítottunk: snowrunning(hófutás): ki az utcára- megérinteni a legközelebbi oszlopot- vissza- ugrás a hóba- majd futás a szaunába:)
És majdnem elfelejtettem írni, hogy este mikor a vacsora után sétáltunk hazafelé, elkezdtünk beszélgetni az északi fényről..aztán egyszer csak valaki felnézett és akkor vettük észre hogy EZ AZ:) Gyönyörű volt..nekem komolyan kicsordult a könnyem..ehhez hasonlót nem sokat láthat az ember az életében. És nem volt olyan rövid. Kb. fél óra, de haladnunk kellett vele,mert mozgott. Ezen az estén zöldes, sárgás és picit piros(bár ezt csak én láttam)színekben pompázott. Készítettünk képeket is..kiváncsiak vagytok?
2008. febr. 28. (csütörtök)
Az utolsó nap..:( készülődés és indulás haza. Na jó azért nem volt ez ilyen egyszerű. Természetesen nem egyből haza. Először csak Kemiig váltottnk jegyet, mert a minden évben újraépített jégkastényt szerettük volna látni. A kastélyban 2-3órát töltöttünk el..kipróbáltuk a jégpresszót, a jég-hotel ágyait, ültem jég lovon és persze találtunk egy jégből készült játszóteret is. Ami -valljuk be őszintén- ha nem a megfelelő pozícióban érkezel elég fájdalmas tud lenni. Utána városnézés, megnéztük a Kemi-i piacot, ettünk sausage-ot(mert ugye az elmúlt 6napban "csak" négyszer ettünk). De sajnos a múzeumokról lecsúsztunk, mert minden bezárt az orrunk előtt. Sőt még a vonatot is sikerült félrenéznünk, így az Oulu-i városnézésünk, netán hokimeccsünk ugrott:( Ehelyett beültünk egy pizzériába. Utána indulás haza. A vonaton már mindenki fáradt és álmos volt...hosszú, de tartalmas hét volt mögöttünk és megérte. Akár már most mennék mégegyszer:)
Sunday, February 3, 2008
Január
Most, érkezésünk után 3 héttel újra életjelet adunk magunkról. Nem találkoztunk még jegesmedvével, nem fagytunk meg, van mit ennünk...tehát még élünk. Most hogy minden aggodalmat eloszlattunk megpróbáljuk összefoglalni az utóbbi 3 hét történéseit, fotókkal alátámasztva, de most picit kisebb részletezettséggel.
Megpróbálom az érkezéstől folytatni, bár azóta már nagyon sok dolog történt...
Az első hétvégénk kicsit koplalósan telt, ugyanis nem sok hely volt a böröndben a kajának, ugyanis az ember ha félévre jön akkor nem sonkával meg kolbásszal, esetleg pálinkával tölti meg a poggyászát, bár sokszor eszünkbe jut, hogy milyen jó is lett volna. Hiányoznak a hazai ízek. De azért gyorsan feltaláltuk magunkat, s megtaláltuk a legközelebbi szupermarketet...utána már csak az volt a probléma, hogy nem volt se késünk, se tányérunk, se csészénk, de hála Andi "kedves" lakótársának, Júliának, nem a földről kellett ennünk......na ugrunk egyet, nem csak az étkezésről szólt az a hétvége, hanem arról hogy felfedezzük kicsit a várost. Fogalmunk se volt h merre induljunk, így hát elindultunk az apartmanok alatt folyó folyó mentén:) mert így biztos visszatalálunk, még ha nagy hóvihar lesz akkor is, de nem volt, csak csendesen hullt a hó. Elsőnek az egyetem főépületét fedeztük fel, ami közvetlenül az apartmanok mellett van, csak az a próbléma h a mi sulink, nevén nevezve a Business School nem ezen a részen kapott helyet, hanem jó 20 perc járásra innen:(, ahogy tovább haladtunk megcsodálhattunk egy szép kis csónakházat, majd elértünk Seinäjoki hatalmas Sport Arénájához, amibe sajnos még nem sikerült bejutni, de majd idővel. Utunk során felfedeztük a Jégkorong Arénákat is, mert van vagy 3, jégpályát is láttunk, sőt itt még az Amerikai Focit is imerik, erről van kép is fenn ahogy a nevünket a hóba léptük.:) Seinäjoki kis dombocskájáról sem illik elfeledkeznünk, ahova az emberek délutánonként szoktak kijárni kicsit síelni, snowbordozni, esetleg szánkózni......lehet h egyszer mi is kipróbáljuk, a jövő héten (kicsit sántít ez az időfogalom) február 5-én, ha minden igaz akkor kimegyünk a többi cserediákkal a dombhoz, mert valami party lesz, talán csúszunk is egy párat:)...de itt még nem tartunk.
Folytassuk az első héttel! Hétfőn nem volt suli, furcsállottuk is Andival hogy ezek meg milyen rendszerben tanulnak, ha hétfőn nincs suli. Később kiderült, hogy nem ennyire lusták, csak minden héten más az órarend a tömbösített órák miatt. Ez azt jelenti hogy 2 kurzusunk indult az első héten, ezek még most is tartanak, s szinte minden nap ugyanazokon az órákon veszünk részt 2,3 vagy 4 órában ezeket az órákat 45 percben kell érteni, mert itt minden 45 perc után szünetet tart a tanár, mert rájöttek hogy egy idő után nem tud figyelni a diák. Az évfolyamunk nem 150 főből, hanem csak 30-ból áll, tehát az óráink osztályszinten vannak. Mi az International Programban résztvevő diákokkal meg a BBA diákokkal vagyunk egy osztályban. Nagyon sokszínűek vagyunk, ez szó szerint értendő, mert az osztályban vannak kínaiak, vietnámiak, van egy nigériai srác is Mustafa, aztán egy lett és két litván lány, két német hallgató, szlovákok, egy olasz, két spanyol és finnek is vannak, meg persze mi, MAGYAROK. Az órák nagyon érdekesek, az eddigi mindkét tárgyunkat Cory Isaacs tartja, aki egy 35 év körüli kanadai tanár. Nagyon jófej, az elején kicsit gyorsnak tűnt e beszéde, de mostanra már egész jól megszoktuk, mindig North America-t emlegeti, szinte minden nap elhangzik,hogy honnan jött és az egész osztály tudja, hogy dolgozott diák korában a Coca-Cola-nál,mert minden példája erre épül.....de gonosz vagyok, hogy csak a negatív dolgait mondtam el! De szerintem ennyiben ki is merülnek, mert valójában nagyon gyakorlatias az oktatása, szinte minden nap megoldunk egy esettanulmányt, vagy videot nézünk Európa különböző népeinek munka etikájáról és kultúrájáról, két szóval: NAGYON HASZNOS!..csak sokat kell szótárazni:) Azért leírom az órák címeit is, hátha érdekel valakit: International Human Resource Management és Operations Management. A jövő héttől, ha tetszeni fog, akkor lehet hogy felvesszük a Management of Information Systems c. tárgyat is. Igen, jól látjátok, szinte minden óra menedzsment, de lesz még marketing is.:)
Lassan elkanyarodok a sulitól mert ez nem lehet annyira érdekes az olvasó számára, a későbbiekben csak az eredményeinkről számolunk be.:) Vagy nem:) Még csak annyit a suliról, hogy elég modern, de a miénk kb 2-szer ekkora és az Aulánk is sokkal szebb.:) Egy dolgot emelnék ki, a MENZA nagyon jó, mintha étteremben lennénk (az otthoni menzához képest), mindig finom a kaja és svédasztalos, tehát mindenki annyit vesz, amennyit meg tud enni. Csak egy probléma van, hogy általában nem tudjuk hogy mit eszünk, meg itt mindenki rengeteg zöldséget eszik mindenhez és tejet isznak az emberek ebédre.....jó befejeztem a sulit:)
Háztartás:
Néha mosni is kell, így hát meglátogattuk a mosodát, nagyon szép látvány, ennyi mosógépet még nem is láttunk egykupacon és szárítógépet is most láttunk először, amit azóta előszeretettel használunk és már arra is rájöttünk hogy nem szabad minden ruhát szárítógépbe rakni...tanultunk a saját hibánkból:( pedig olyan hatékony:)
Főzni is szoktunk, gondolkodunk rajta, hogy nyitunk egy éttermet, itt is saját észleléseinkből tanulunk, de azért mindig megesszük amit főzünk:)
Közösségi programok:
Az első héten kedden, Tiina, a tutorok feje, egy exchange student-es szaunázásra invitált minket. Az este egy diák klubban kezdődött, azért a PINCE közelébe se ér, de azért hangulatos volt. Mindenki iszogatta a kis itókáját, aztán beült a szaunába, h kiizzadja:) Nincs nagy különbség a finn és a magyar (finn) szaunák között, ha az elektromosakat nézzük, csak annyi h itt mindenki meztelenül megy be, amióta itt vagyunk azóta mi is csak meztelenül szaunázunk:) és jó. Persze a lányok néha gátlásosabbak. Ezután a Sauna Party után megismertük az eddig megismert két bulihely közül az egyiket, a Karmát, ez nálunk olyasmi lehet mint a Para, hétközben főleg egyetemisták látogatják. A másik helyre gyakrabban járunk, mert az picit nagyobb és többen is járnak oda, ez az Onnela, ahol már tagok vagyunk, van Member Card-unk, ami ingyenes belépésre jogosít fel és persze akciósan kapjuk a Bambit, ami így is 3-szorosa a bolti árnak.:)
De ebbe nem megyek bele...nem lehet összehasonlítani a két oszág árait, már mi se számoljuk át h mi hány forintba kerülne, csak azt h ennyink van és ezt kell beosztani...próbálunk jó közgazdászok lenni:)...Szóval Onnela egy jó hely, bár mi főleg csak a társaság miatt szeretünk odajárni, mert ezek a finnek nem tudják milyen a jó zene, s bulizni se tudnak úgy mint az otthoniak (ugye Roli?:)...3kor már megy mindenki haza, mert az emberek elvesztik az önuralmukat és hömbölögni kezdenek, amikor a legjobban lehetne bulizni, kicsit furcsák, de a jó társaság kárpótol. Gyakoriak a házibuli jellegű összejövetelek, gyakran összejárunk, mindig más más apartmanban. Múlt hétvégén vasárnap például Yugo-nál voltunk, a Kínai osztálytársunknál, aki valami fergetegesen finom vacsit készített pár osztálytársnak. Én szinte első látásra, falatra beleszerettem az eddig nem nagyon próbált kínai konyhába, de ez még változhat, ne ítélj elsőre:) Andinak a gomba nem tetszett benne annyira, de összességében izlett neki is:)
A héten nálunk és a belgáknál is volt házibuli, ezek általában Onnela napokon kerülnek megrendezésre, csevegéssel, iszogatással,néha kártyázással telnek és utána rendszeresen az Onnelában érnek véget:) A belgák nagyon aranyosak voltak, finom belga sörrel(barna Leffe) vártak minket pénteken. Én nem ittam belöle, de Andi azt mondta nagyon finom volt.:)
Andika, ha emelkedika az est hangulata, akkor mindig előjön otthon elsajátított kedves játékaival ,amit nagy szeretettel tolmácsol a cserediákoknak, több-kevesebb sikerrel:)
A belgákról még nem is meséltem...ők fizioterapeuta gyakorlaton vannak itt, ezért nem említettem őket az osztálynévsorban:) De nagyon jó srácok, sokat bulizunk velük:) Aztán van egy cseh leány, aki Andival nagyon szimpatizál, Jana-nak hívják, ő mérnöksuliba jár. Van egy Dina-nk, aki egy lengyel szociális munkás, ő a litván csajok szülinapján mutatta ki vendégszeretetét:)...Akiket még szeretünk, többek közt a 4 szlovák cserediák, Katarina, Marek, Jaro és Peter...az utóbbi 3 sráccal rendszeresen járok Floorballozni és most úgy tűnik hogy beindul heti rendszerességgel a nemzetközi kosárlabda is, a West Side oszlopos tagjainak(mi) örömére:) Ami a sportot illeti, uszodába is szoktunk járni. Nagyon jól felszerelt a finnek strandja, van lehetőség toronyugrásra, trambulinról ugrálásra (2 magasságból), továbbá: termálmedence, hagyományos- és gőzszauna, csúszda, 8fokos hideg medence (szaunázás utánra-Nagggyon hideg:) , konditerem és persze uszoda is van.
Kirándulni is voltunk már. Elmentünk múlt hét pénteken Vaasaba, amit a Svéd királyi család alapított az 1600-as években (ha nem stimmel, akkor vállalom). Egynapos kirándulásunk során 7 órát gyalogoltunk, elmetntünk a Botteni-öblöt megnézni, meg a kikötőt, (erről is vannak képek), visszafelé várost néztünk és meglátogattuk Finnország egyik legrégebbi múzeumát, ahol két órát időztünk, mert nem tudtunk betelni a látvánnyal és a meleggel:) Még sok kirándulást tervezünk, jövő hétvégén Tampere-be szeretnénk ellátogatni, ami a környék (180km-es körzet) legnagyobb városa és két elsőosztályú hokicsapata van, egy meccsre is jó lenne vmikor eljutni. De ezekről úgyis beszámolunk...
Megpróbálom az érkezéstől folytatni, bár azóta már nagyon sok dolog történt...
Az első hétvégénk kicsit koplalósan telt, ugyanis nem sok hely volt a böröndben a kajának, ugyanis az ember ha félévre jön akkor nem sonkával meg kolbásszal, esetleg pálinkával tölti meg a poggyászát, bár sokszor eszünkbe jut, hogy milyen jó is lett volna. Hiányoznak a hazai ízek. De azért gyorsan feltaláltuk magunkat, s megtaláltuk a legközelebbi szupermarketet...utána már csak az volt a probléma, hogy nem volt se késünk, se tányérunk, se csészénk, de hála Andi "kedves" lakótársának, Júliának, nem a földről kellett ennünk......na ugrunk egyet, nem csak az étkezésről szólt az a hétvége, hanem arról hogy felfedezzük kicsit a várost. Fogalmunk se volt h merre induljunk, így hát elindultunk az apartmanok alatt folyó folyó mentén:) mert így biztos visszatalálunk, még ha nagy hóvihar lesz akkor is, de nem volt, csak csendesen hullt a hó. Elsőnek az egyetem főépületét fedeztük fel, ami közvetlenül az apartmanok mellett van, csak az a próbléma h a mi sulink, nevén nevezve a Business School nem ezen a részen kapott helyet, hanem jó 20 perc járásra innen:(, ahogy tovább haladtunk megcsodálhattunk egy szép kis csónakházat, majd elértünk Seinäjoki hatalmas Sport Arénájához, amibe sajnos még nem sikerült bejutni, de majd idővel. Utunk során felfedeztük a Jégkorong Arénákat is, mert van vagy 3, jégpályát is láttunk, sőt itt még az Amerikai Focit is imerik, erről van kép is fenn ahogy a nevünket a hóba léptük.:) Seinäjoki kis dombocskájáról sem illik elfeledkeznünk, ahova az emberek délutánonként szoktak kijárni kicsit síelni, snowbordozni, esetleg szánkózni......lehet h egyszer mi is kipróbáljuk, a jövő héten (kicsit sántít ez az időfogalom) február 5-én, ha minden igaz akkor kimegyünk a többi cserediákkal a dombhoz, mert valami party lesz, talán csúszunk is egy párat:)...de itt még nem tartunk.
Folytassuk az első héttel! Hétfőn nem volt suli, furcsállottuk is Andival hogy ezek meg milyen rendszerben tanulnak, ha hétfőn nincs suli. Később kiderült, hogy nem ennyire lusták, csak minden héten más az órarend a tömbösített órák miatt. Ez azt jelenti hogy 2 kurzusunk indult az első héten, ezek még most is tartanak, s szinte minden nap ugyanazokon az órákon veszünk részt 2,3 vagy 4 órában ezeket az órákat 45 percben kell érteni, mert itt minden 45 perc után szünetet tart a tanár, mert rájöttek hogy egy idő után nem tud figyelni a diák. Az évfolyamunk nem 150 főből, hanem csak 30-ból áll, tehát az óráink osztályszinten vannak. Mi az International Programban résztvevő diákokkal meg a BBA diákokkal vagyunk egy osztályban. Nagyon sokszínűek vagyunk, ez szó szerint értendő, mert az osztályban vannak kínaiak, vietnámiak, van egy nigériai srác is Mustafa, aztán egy lett és két litván lány, két német hallgató, szlovákok, egy olasz, két spanyol és finnek is vannak, meg persze mi, MAGYAROK. Az órák nagyon érdekesek, az eddigi mindkét tárgyunkat Cory Isaacs tartja, aki egy 35 év körüli kanadai tanár. Nagyon jófej, az elején kicsit gyorsnak tűnt e beszéde, de mostanra már egész jól megszoktuk, mindig North America-t emlegeti, szinte minden nap elhangzik,hogy honnan jött és az egész osztály tudja, hogy dolgozott diák korában a Coca-Cola-nál,mert minden példája erre épül.....de gonosz vagyok, hogy csak a negatív dolgait mondtam el! De szerintem ennyiben ki is merülnek, mert valójában nagyon gyakorlatias az oktatása, szinte minden nap megoldunk egy esettanulmányt, vagy videot nézünk Európa különböző népeinek munka etikájáról és kultúrájáról, két szóval: NAGYON HASZNOS!..csak sokat kell szótárazni:) Azért leírom az órák címeit is, hátha érdekel valakit: International Human Resource Management és Operations Management. A jövő héttől, ha tetszeni fog, akkor lehet hogy felvesszük a Management of Information Systems c. tárgyat is. Igen, jól látjátok, szinte minden óra menedzsment, de lesz még marketing is.:)
Lassan elkanyarodok a sulitól mert ez nem lehet annyira érdekes az olvasó számára, a későbbiekben csak az eredményeinkről számolunk be.:) Vagy nem:) Még csak annyit a suliról, hogy elég modern, de a miénk kb 2-szer ekkora és az Aulánk is sokkal szebb.:) Egy dolgot emelnék ki, a MENZA nagyon jó, mintha étteremben lennénk (az otthoni menzához képest), mindig finom a kaja és svédasztalos, tehát mindenki annyit vesz, amennyit meg tud enni. Csak egy probléma van, hogy általában nem tudjuk hogy mit eszünk, meg itt mindenki rengeteg zöldséget eszik mindenhez és tejet isznak az emberek ebédre.....jó befejeztem a sulit:)
Háztartás:
Néha mosni is kell, így hát meglátogattuk a mosodát, nagyon szép látvány, ennyi mosógépet még nem is láttunk egykupacon és szárítógépet is most láttunk először, amit azóta előszeretettel használunk és már arra is rájöttünk hogy nem szabad minden ruhát szárítógépbe rakni...tanultunk a saját hibánkból:( pedig olyan hatékony:)
Főzni is szoktunk, gondolkodunk rajta, hogy nyitunk egy éttermet, itt is saját észleléseinkből tanulunk, de azért mindig megesszük amit főzünk:)
Közösségi programok:
Az első héten kedden, Tiina, a tutorok feje, egy exchange student-es szaunázásra invitált minket. Az este egy diák klubban kezdődött, azért a PINCE közelébe se ér, de azért hangulatos volt. Mindenki iszogatta a kis itókáját, aztán beült a szaunába, h kiizzadja:) Nincs nagy különbség a finn és a magyar (finn) szaunák között, ha az elektromosakat nézzük, csak annyi h itt mindenki meztelenül megy be, amióta itt vagyunk azóta mi is csak meztelenül szaunázunk:) és jó. Persze a lányok néha gátlásosabbak. Ezután a Sauna Party után megismertük az eddig megismert két bulihely közül az egyiket, a Karmát, ez nálunk olyasmi lehet mint a Para, hétközben főleg egyetemisták látogatják. A másik helyre gyakrabban járunk, mert az picit nagyobb és többen is járnak oda, ez az Onnela, ahol már tagok vagyunk, van Member Card-unk, ami ingyenes belépésre jogosít fel és persze akciósan kapjuk a Bambit, ami így is 3-szorosa a bolti árnak.:)
De ebbe nem megyek bele...nem lehet összehasonlítani a két oszág árait, már mi se számoljuk át h mi hány forintba kerülne, csak azt h ennyink van és ezt kell beosztani...próbálunk jó közgazdászok lenni:)...Szóval Onnela egy jó hely, bár mi főleg csak a társaság miatt szeretünk odajárni, mert ezek a finnek nem tudják milyen a jó zene, s bulizni se tudnak úgy mint az otthoniak (ugye Roli?:)...3kor már megy mindenki haza, mert az emberek elvesztik az önuralmukat és hömbölögni kezdenek, amikor a legjobban lehetne bulizni, kicsit furcsák, de a jó társaság kárpótol. Gyakoriak a házibuli jellegű összejövetelek, gyakran összejárunk, mindig más más apartmanban. Múlt hétvégén vasárnap például Yugo-nál voltunk, a Kínai osztálytársunknál, aki valami fergetegesen finom vacsit készített pár osztálytársnak. Én szinte első látásra, falatra beleszerettem az eddig nem nagyon próbált kínai konyhába, de ez még változhat, ne ítélj elsőre:) Andinak a gomba nem tetszett benne annyira, de összességében izlett neki is:)
A héten nálunk és a belgáknál is volt házibuli, ezek általában Onnela napokon kerülnek megrendezésre, csevegéssel, iszogatással,néha kártyázással telnek és utána rendszeresen az Onnelában érnek véget:) A belgák nagyon aranyosak voltak, finom belga sörrel(barna Leffe) vártak minket pénteken. Én nem ittam belöle, de Andi azt mondta nagyon finom volt.:)
Andika, ha emelkedika az est hangulata, akkor mindig előjön otthon elsajátított kedves játékaival ,amit nagy szeretettel tolmácsol a cserediákoknak, több-kevesebb sikerrel:)
A belgákról még nem is meséltem...ők fizioterapeuta gyakorlaton vannak itt, ezért nem említettem őket az osztálynévsorban:) De nagyon jó srácok, sokat bulizunk velük:) Aztán van egy cseh leány, aki Andival nagyon szimpatizál, Jana-nak hívják, ő mérnöksuliba jár. Van egy Dina-nk, aki egy lengyel szociális munkás, ő a litván csajok szülinapján mutatta ki vendégszeretetét:)...Akiket még szeretünk, többek közt a 4 szlovák cserediák, Katarina, Marek, Jaro és Peter...az utóbbi 3 sráccal rendszeresen járok Floorballozni és most úgy tűnik hogy beindul heti rendszerességgel a nemzetközi kosárlabda is, a West Side oszlopos tagjainak(mi) örömére:) Ami a sportot illeti, uszodába is szoktunk járni. Nagyon jól felszerelt a finnek strandja, van lehetőség toronyugrásra, trambulinról ugrálásra (2 magasságból), továbbá: termálmedence, hagyományos- és gőzszauna, csúszda, 8fokos hideg medence (szaunázás utánra-Nagggyon hideg:) , konditerem és persze uszoda is van.
Kirándulni is voltunk már. Elmentünk múlt hét pénteken Vaasaba, amit a Svéd királyi család alapított az 1600-as években (ha nem stimmel, akkor vállalom). Egynapos kirándulásunk során 7 órát gyalogoltunk, elmetntünk a Botteni-öblöt megnézni, meg a kikötőt, (erről is vannak képek), visszafelé várost néztünk és meglátogattuk Finnország egyik legrégebbi múzeumát, ahol két órát időztünk, mert nem tudtunk betelni a látvánnyal és a meleggel:) Még sok kirándulást tervezünk, jövő hétvégén Tampere-be szeretnénk ellátogatni, ami a környék (180km-es körzet) legnagyobb városa és két elsőosztályú hokicsapata van, egy meccsre is jó lenne vmikor eljutni. De ezekről úgyis beszámolunk...
Tuesday, January 22, 2008
Érkezés
Hello!
Ez Andi és Gergő blogja, ahol finnországi élményeinket osztjuk meg veletek, akik érdeklődtök és kiváncsiak vagytok h mi van velünk.:)
Rövid összefoglaló az érkezésről:
Január 11-én reggel 7:40-kor hagytuk el édes hazánk légterét és 25 perc repülés után meg is érkeztünk Bécsbe, ahol az első kellemes élményünk az volt h volt wifi, de senki nem volt fenn msn-en akivel meg tudtuk volna osztani első repülési élményünket, meg hogy túléltük és jól vagyunk. Ezt még sokáig élvezhettük, mert a gépünk 1 órával később indult. Ez kicsit át is húzta az útitervünket mert kiszámoltunk mindent jó előre, hogy melyik busszal megyünk a reptérről az állomásra, onnan melyik vonattal tovább Seinäjokiba és persze h mikor menjünk el pisilni h a repülőgépen ne kelljen:)
Felszállás előtt egy csomó ideig csak álltunk és vártunk, kezdtem kissé frusztráltá válni, mi van ha nincs toilet a FOKKER 70-es gépeken......csaknem ilyen hülyék a tervezők.....de ezen még izgulhattam vagy 40 percet mire felszálltunk és elértük az optimális magasságot:)
Megnyugodtam!!!.........Mégsem olyan hülyék........csak jól eldugták:)
Az utazás kellemes volt, csak néha a fejünk zúgott, amikor bevettük a kanyarokat, de volt finom ebéd......ez kárpótolt mindenért.
3 után pár perccel szerencsésen földet értünk Helszinkiben, ahol már minden simán ment, mert persze a vonatra volt egy B tervünk is:) Elértük az első buszt, majd kényelmesen megvettük a diákjegyet a Finnországban Pendolino-nak nevezett vonatra, ami a Sopronban is közlekedő osztrák emeletes vonatokra emlékeztet, amelyek oldalán egy vidra látható, de nagyon sokféle van. A poggyászunk nem a legkönnyebb volt....Andi 22,5.......én 24 kilos cókmókkal vágtam neki a külföldi szemeszternek......a vonaton pedig megmutathattam h milyen markos legény vagyok, mert persze hogy az emeletre szólt a jegyünk és a liftet kifelejtették ezekből a vonatokból:).....ezután szerény kis hazánkban ritkán tapasztalható - legalábbis a déli régióban.....- dolgora lettünk figyelmesek, kicsit gyorsabban haladtunk mint a megszokott....160km/h volt az átlagsebességünk és a kalauz se büntetett meg minket, pedig naon izgultunk h a lepecsételt fecninket nem fogja elfogadni.....de elfogadta.
20:34-kor beértünk Seinäjokiba, ahol Tiina várt ránk, aki a helyi tutorok feje, akik az idegen diákokkal foglalkoznak. Elsőre kicsit furcsálottam h ő akar nekünk segíteni, mert úgy tűnt hogy csak egyedül jött és a slusszkulcsot se pörgette az ujjain. De nem így volt, jött a szőke herceg fehér Honda Civic-kel és elvitte a cuccainkat a szállásra, meg Andit is....reméltem h nem örökre. Egyébként Janne-nak hívják.
Közben az óráinkat előretekertük egy órával.....
Az Apartmanok első látásra csalódást okoztak.....ennyi pénzért csak egy ilyen szállás, kb olyan mint a koli.....de mi luxuslakosztályra számítottunk. Ráadásul az égő kiégett a szobámban, Andinál meg olyan gyenge volt h nem lehetett látni semmit, de legalább volt(van) egy kislámpám. A kilátás mesés, a város folyója épp az ablakom alatt folyik, a minap épp azt néztem h az alsó apartman a fólyó ártere.....remélem május végéig nem árad:)
A lakótársak elég érdekesek......Andi egy lengyel-olasz csajjal és egy japán csajjal lakik együtt, nehéz velük felvenni a kapcsolatot. Az előbbit Juliának hívják és 3 éve tanul itt Finnországban, s nem túl kedves teremtmény, de cuki a halálfejes szoknyája, amit a héten nem sokszor mellőz:)
Yoko aranyos, csak ritkán látjuk, nála nagyobb az esély a barátkozásra.
Az én lakótársaim Su (kínai) és Henry (Finn)....nem biztos h így írják a nevüket, mind2en jó fejnek tűnnek, csak Su kicsit idegesítő amikor hajnali 3kor is még a Skype-on kiabál...de vmikor az otthoniakkal is beszélnie kell:).....amúgy egész nap a szgépe előtt ül és csak péntekenkét látogatja meg az uszodát. Ja és jobban főz egyelőre mint mi, mindig összefut a nyál a számban amikor a konyhában ténykedik, lehet h átállunk a kínai konyhára:).
Henry rendes gyerek, bár őt is ritkán látni, ő a szomszédos nagyvárosból Tampere-ből jött, ami 2 első divíziós hokicsapatnak is otthont ad. Majd lehet h meglátogatjuk és kimegyünk egy meccsre.
Az első Seinäjoki esténk nem volt unalmas, egyből egy kisebb házibuliban találtuk magunkat, ahol "fogadatatásunkra" meg persze a saját szórakoztatásukra az összes külföldi diák összejött. Szóval este tízkor már megismertünk mindenkit, bár kevés ember nevét sikerült elsőre megjegyezni, de azóta már begyakoroltuk.....a szlovák csapat volt a házigazda, ők 4-en képviseltetik magukat, azóta nagyon megkedveltük őket, aztán itt ismertük meg Juliát, Andi lakótársát, a belga fizióterapeuta srácokat, a lengyel szociálismunkás Dina-t és a többi business school-os iskolatársunkat. Kicsit gyakoroltuk az angol tudásunkat...nem kellett sok idő h rájöjjünk, hogy még nem az igazi..de most már egész jól megy. Hát ez volt az érkezésünk napja......jó hosszúra sikerült, úgyh gyorsan el is köszöntünk és kipróbáltuk új kis vackunkat:)
Ez Andi és Gergő blogja, ahol finnországi élményeinket osztjuk meg veletek, akik érdeklődtök és kiváncsiak vagytok h mi van velünk.:)
Rövid összefoglaló az érkezésről:
Január 11-én reggel 7:40-kor hagytuk el édes hazánk légterét és 25 perc repülés után meg is érkeztünk Bécsbe, ahol az első kellemes élményünk az volt h volt wifi, de senki nem volt fenn msn-en akivel meg tudtuk volna osztani első repülési élményünket, meg hogy túléltük és jól vagyunk. Ezt még sokáig élvezhettük, mert a gépünk 1 órával később indult. Ez kicsit át is húzta az útitervünket mert kiszámoltunk mindent jó előre, hogy melyik busszal megyünk a reptérről az állomásra, onnan melyik vonattal tovább Seinäjokiba és persze h mikor menjünk el pisilni h a repülőgépen ne kelljen:)
Felszállás előtt egy csomó ideig csak álltunk és vártunk, kezdtem kissé frusztráltá válni, mi van ha nincs toilet a FOKKER 70-es gépeken......csaknem ilyen hülyék a tervezők.....de ezen még izgulhattam vagy 40 percet mire felszálltunk és elértük az optimális magasságot:)
Megnyugodtam!!!.........Mégsem olyan hülyék........csak jól eldugták:)
Az utazás kellemes volt, csak néha a fejünk zúgott, amikor bevettük a kanyarokat, de volt finom ebéd......ez kárpótolt mindenért.
3 után pár perccel szerencsésen földet értünk Helszinkiben, ahol már minden simán ment, mert persze a vonatra volt egy B tervünk is:) Elértük az első buszt, majd kényelmesen megvettük a diákjegyet a Finnországban Pendolino-nak nevezett vonatra, ami a Sopronban is közlekedő osztrák emeletes vonatokra emlékeztet, amelyek oldalán egy vidra látható, de nagyon sokféle van. A poggyászunk nem a legkönnyebb volt....Andi 22,5.......én 24 kilos cókmókkal vágtam neki a külföldi szemeszternek......a vonaton pedig megmutathattam h milyen markos legény vagyok, mert persze hogy az emeletre szólt a jegyünk és a liftet kifelejtették ezekből a vonatokból:).....ezután szerény kis hazánkban ritkán tapasztalható - legalábbis a déli régióban.....- dolgora lettünk figyelmesek, kicsit gyorsabban haladtunk mint a megszokott....160km/h volt az átlagsebességünk és a kalauz se büntetett meg minket, pedig naon izgultunk h a lepecsételt fecninket nem fogja elfogadni.....de elfogadta.
20:34-kor beértünk Seinäjokiba, ahol Tiina várt ránk, aki a helyi tutorok feje, akik az idegen diákokkal foglalkoznak. Elsőre kicsit furcsálottam h ő akar nekünk segíteni, mert úgy tűnt hogy csak egyedül jött és a slusszkulcsot se pörgette az ujjain. De nem így volt, jött a szőke herceg fehér Honda Civic-kel és elvitte a cuccainkat a szállásra, meg Andit is....reméltem h nem örökre. Egyébként Janne-nak hívják.
Közben az óráinkat előretekertük egy órával.....
Az Apartmanok első látásra csalódást okoztak.....ennyi pénzért csak egy ilyen szállás, kb olyan mint a koli.....de mi luxuslakosztályra számítottunk. Ráadásul az égő kiégett a szobámban, Andinál meg olyan gyenge volt h nem lehetett látni semmit, de legalább volt(van) egy kislámpám. A kilátás mesés, a város folyója épp az ablakom alatt folyik, a minap épp azt néztem h az alsó apartman a fólyó ártere.....remélem május végéig nem árad:)
A lakótársak elég érdekesek......Andi egy lengyel-olasz csajjal és egy japán csajjal lakik együtt, nehéz velük felvenni a kapcsolatot. Az előbbit Juliának hívják és 3 éve tanul itt Finnországban, s nem túl kedves teremtmény, de cuki a halálfejes szoknyája, amit a héten nem sokszor mellőz:)
Yoko aranyos, csak ritkán látjuk, nála nagyobb az esély a barátkozásra.
Az én lakótársaim Su (kínai) és Henry (Finn)....nem biztos h így írják a nevüket, mind2en jó fejnek tűnnek, csak Su kicsit idegesítő amikor hajnali 3kor is még a Skype-on kiabál...de vmikor az otthoniakkal is beszélnie kell:).....amúgy egész nap a szgépe előtt ül és csak péntekenkét látogatja meg az uszodát. Ja és jobban főz egyelőre mint mi, mindig összefut a nyál a számban amikor a konyhában ténykedik, lehet h átállunk a kínai konyhára:).
Henry rendes gyerek, bár őt is ritkán látni, ő a szomszédos nagyvárosból Tampere-ből jött, ami 2 első divíziós hokicsapatnak is otthont ad. Majd lehet h meglátogatjuk és kimegyünk egy meccsre.
Az első Seinäjoki esténk nem volt unalmas, egyből egy kisebb házibuliban találtuk magunkat, ahol "fogadatatásunkra" meg persze a saját szórakoztatásukra az összes külföldi diák összejött. Szóval este tízkor már megismertünk mindenkit, bár kevés ember nevét sikerült elsőre megjegyezni, de azóta már begyakoroltuk.....a szlovák csapat volt a házigazda, ők 4-en képviseltetik magukat, azóta nagyon megkedveltük őket, aztán itt ismertük meg Juliát, Andi lakótársát, a belga fizióterapeuta srácokat, a lengyel szociálismunkás Dina-t és a többi business school-os iskolatársunkat. Kicsit gyakoroltuk az angol tudásunkat...nem kellett sok idő h rájöjjünk, hogy még nem az igazi..de most már egész jól megy. Hát ez volt az érkezésünk napja......jó hosszúra sikerült, úgyh gyorsan el is köszöntünk és kipróbáltuk új kis vackunkat:)
Subscribe to:
Posts (Atom)
